|
Antibiotikum
Antibiotikumoknak nevezzük azokat az eredetileg penészgombából, később szintetikus úton is előállított gyógyszereket, amelyek gátolják a baktériumok szaporodását vagy elpusztítják őket.
Az elsőt 1929-ben Alexander Fleming fedezte fel, aki a penicillium notatum gombák tenyészetében azt tapasztalta, hogy azok gátolják a baktériumtenyészetek kialakulását, sőt a meglévők pusztulását okozzák. A penicillin a baktériumok csak egy részére volt hatásos, főleg a golyó alakú és az ún. Gram-pozitív baktériumokra. Később Shelman Waksmann 1940-ben előállította a sztreptomicint, amely a Gram-negatív baktériumokra és a tbc-baktériumokra volt hatásos. Ezután megindult az antibiotikumok kutatása, és mára már igen sokféle szűk (egy-két kórokozóra ható) vagy széles spektrumú antibiotikum áll az orvostudomány rendelkezésére. Ezek a szerek új utakat nyitottak a gyógyításban, különösen a gennykeltő mikrobák által okozott betegségek kezelésében jelentettek áttörést. Velük vált lehetségessé számos olyan betegség hatékony kezelése, amelyek régen rettegett, halálos kórnak számítottak, mint például a tébécé vagy a tüdőgyulladás. Hamar kiderült azonban az is, hogy az antibiotikumok a mikroorganizmusoknak csak egy részét pusztítják el, számosan közülük a gyógyszerekkel szemben is ellenállóknak bizonyultak. E rezisztencia miatt új és új antibiotikumok előállítása vált szükségessé, de többnyire előbb-utóbb megjelennek az ezeknek ellenálló kórokozók is. Az alacsony dózisban vagy nem megfelelő ideig szedett kúra gyorsítja a baktériumok ellenállását, ezért mindig ügyeljen az orvos által felírtak betartására. |